Víz mozgása

Anyagok:

• nyitott tartály, például egy kis kád
• 2 elektróda (egy kis darab értéktelen fém, például alufólia, egy szög stb. elegendő)
• egyenáramú generátor (vagy egy 9 V-os elem)
• víz
• konyhasó (kb. 10–100 g literenként)
• 3 összekapcsolt mágnes Q-40-20-05-N

Használati útmutató:

Öntse a vizet a tartályba, és oldja fel benne a sót. Csatlakoztassa az elektródákat a bekapcsolt generátorhoz, majd merítse őket a vízbe. Ügyeljen rá, hogy ne érjenek össze, nehogy rövidzárlat keletkezzen. Most klórszagú gáznak kell felszabadulnia. Közelítse a mágnest az elektródákhoz, és figyelje meg, mi történik tovább (a mágnest többféle pozícióba lehet helyezni, és megfigyelni, milyen változásokat idéz elő).

Megfigyelés/értelmezés:

A víz mozgásba lendül. Ezt a Laplace-erő sűrűsége okozza, amely a vezető sós vízben folyó áramsűrűség (az áramerősséggel arányos) és a mágneses tér vektori szorzata.

Ha megváltoztatjuk a mágnes polaritását, a víz a másik irányba „folyik”. Ha a mágneses tér már nem áll merőlegesen az áramra, a víz mozgása megszűnik. Azt is megfigyelhetjük, hogy a víz áramlási sebessége nő a feszültség emelésével (és így az áramerősségé is az ohm-törvény szerint: U=R*I). Ugyanez a hatás érhető el, ha a mágnest közelebb visszük az elektródákhoz.

Megjegyzés: Bizonyos fémek az elektrolízis miatt oxidálódhatnak, és így gyorsan elszennyezhetik a vizet. Ezért sem a mágneseket, sem az elektródákat nem szabad túl sokáig a vízben hagyni, hogy a felületük ne károsodjon. Ezen az elven (a magnetohidrodinamikán) működik a Yamato-1 is, egy Japánban létrehozott hajóprototípus. Itt mágnesek helyett szupravezető tekercseket alkalmaztak.

Kedvet kapott egy adag tömény mágnesesség-ismerethez? Fedezze fel most a(z) Mágnesesség szószedet oldalunkat.